Szíj Kamilla



SINKÓ ISTVÁN

HÁROM VONAL SZERELMESE

A címben említett három vonal három fajtája a vonalaknak, a görbe (kör), az egyenes és a szabad (szabálytalan). Lehet ennél egyszerűbb eszközöket igénybe venni a rajzoláshoz? Lehet ennél több vonalfélét használni?

Szíj Kamilla évtizede jelentős súllyal képviseli a magyar grafika új „vonalát” itthon és külföldön. Számos nemzetközi és hazai bemutatkozás után a Budapest Kiállítóterem Szabad sajtó utcai helyisége az őt ismerők számára túl tág térnek tetszhetett. Szíj Kamilla ugyanis zömmel finom hidegtű karcokat készít. Ennek formátuma általában nem haladja meg az 50×70-es, jobb esetben a 70×100-as méretet. Vagy sok, vagy más anyagot szoktak ilyenkor a művészek kiállítani. Szíj Kamilla a vonal szerelmeseként megnagyobbította grafikai lapjainak méreteit. A megjelenő másik technika,a papírkarc, tetszőleges méretben készíthető – mint itt például többméteres papírtekercsbe is karcolva –: a hegyes szerszámmal a papír lapját sértjük fel, majd azt vizes festékkel átfestve jelenik meg a vonal. Némileg a titkos üzenetek bűvös módján a festék által bontakozik ki a papírból az ábra. Szíj Kamilla művei esetében ez a színvilág is redukált, sárga, kékesszürke, piros-fekete a leggyakrabban használt szín munkáin.

Szíj szereti a karcolás, felsértés eszközét. A hidegtű is ilyen eljárás. Nem maratással, a lemeztűvel való direkt megkarcolásával jut a művész a majdan befestékezendő és lenyomható felülethez (dúchoz). És ezek a jelsorok, melyeket Szíj használ, a tiszta vonal, az egyenes beszéd – és egyben a rejtett üzenet – képei.

Nincs történés, nincs elbeszélés. A világ egésze, mint egy globális szabásrajz, hol kozmikusan (a körformátumú nyomatoknál), hol struktúrában (mint az egymás mellé szerkesztett ismételt nyomatokban), hol pedig szabad asszociációk során (mint a két jegyzetkönyv lapjain), de mindannyiszor elementáris egyszerűséggel bontakozik ki a néző előtt. Szíj mesélőkedve a könyvek lapjain válik leginkább nyilvánvalóvá. Itt előbukkannak az elrejtett (?) képi vágyak és gondolatok is. Egy női világ, mely intellektuális köntösben a falakon átlényegül, de a diary book lapjain felfedi magát. Vagy mégsem? A könyvoldalakon is megjelennek Szíj kedves formái, a hengerek, a körök emberek – tárgyak körvonalával gazdagítva (finom ceruzatónusokkal, aláfestésekkel, kollázsokkal kísérve).

A tervezett tér nagyméretű munkái – frízek, negatív oszlopok, tekercsek – egy-egy történeti kort is megidézhetnek. Megidéznek? Szíj annál sokkal aktuálisabb, hogy ne merülne fel benne egy eklektikus magatartás (is). Ám idézetei legalább annyira személyesek, mint naplójegyzetei. Így rejtve marad előttünk a falakra épített grafikai együttes térbeliségének valódi oka. Egy magántörténelem lenyomataiként élhetjük át ezt a berendezett grafikai teret a séta végén. És újra feltehetjük a kérdéseket: lehet e ennél kevesebbel ennél többet mesélni? Lehet e ennél gazdagabban ennél puritánabb tárlatot létrehozni? Döntsék el önök, ha megtekintették Szíj Kamilla tárlatát a Budapest Kiállítóteremben.

Élet és Irodalom, 2003. május 16.