Szíj Kamilla



KOVÁTS ALBERT

A FORMÁTLANSÁG FORMÁI

A neoavantgárd nevezetességei közé tartozik többek közt az is, hogy távol áll tőle a klasszikus technikák áhítatos műfajtisztaságra törekvő tisztelete. A hagyományos eljárásokhoz folyamodva gyakran módosítja, vagy a szélsőségekig kiélezi használatukat, vagy gyökeresen másként alkalmazza őket. A rézkarc különösen alkalmasnak mutatkozott a manipulációkra, kísérletekre. Maurer Dóra és Gáyor Tibor hajtogatott rézlemez-nyomatai jutnak példaképp eszembe, vagy Július Gyula főiskolai emlékei, akit már akkor jobban érdekelt a savban felejtett rézlemez elszíneződése, mint a tönkrement karc.

Nem kevésbé ellenkezik az ortodox szemlélettel a technikák nyers elegyítése is. Szíj Kamilla eredményeit mindenekelőtt a rézkarc eredeti és szabad felfogása révén éri el. Legismertebbek azok a lapjai, melyekben a hidegtű-karc a nyomat papírjába alkalmazott valóságos tű-karccal, máskor meg ceruzavonalakkal vegyül. A Goethe Intézetben megnyílt kiállításán meglehetősen szokatlan módon sárga színnel nyomott lapokat állít ki. A lapok egyenként csak egy nagyobb egység részei. Úgy vannak szorosan egymás mellé, a falra erősítve, hogy egy 6×3-as összeállítású monumentális mű alakul ki belőlük. A sárga közegben többé-kevésbé elmosódó szálak, szaggatott vonalak, formakezdemények úsznak, amelyek ritka esetben rajzolnak ki konkrét formát. Ennek ellenére van a műnek centruma és nem véletlen, hogy melyik lap hol foglal helyet. De miután a mű egész darabjai mobilak, lehetséges, és a művész is számol azzal az eshetőséggel, hogy a szegmensek cserélhetők legyenek.

A tárlat jelentős darabja egy ugyancsak tekintélyes méretű ceruzarajz, amely a rész és egész, a forma és a formátlanság dialektikus viszonyát szellemes, eredeti módon interpretálja. Itt a ceruzanyomoknak, a vonalak irányának, a kvázi-formáknak különös, ellentmondásos szerepük van. Miközben kizárólag önmagukat jelentik, „viselkedésükkel” egy szétfolyó egésznek a rendszerébe illeszkednek, egy magasabb egység részeiként lépnek fel. Hogy mennyire nem ad hoc alkotói alapállás következménye ez, bizonyítják az ismétlődő, gyerekrajzok módján leegyszerűsített képi elemek („kéz”, „bányász”, „ kémény”, „lépcső”, stb.), amelyek nem kívánnak a valóságos megfelelőjükre utalni, inkább arra szolgálnak, hogy a művész minden esetben a kontextus által megkívánt motívumot választhassa. Ezekből szövi, rétegzi Szíj Kamilla azt a vonalstruktúrát, amely szétfolyó széleivel, ám nagyon is konkrét és szilárd belső rajzával a világról alkotott képünknek, aprólékos részismereteinknek és az Egészre vonatkozó tudatlanságunknak mintegy képzőművészeti allegóriája.

A művésznő egy harmadik médium lehetőségei között is látni akarta vonalstruktúrája megvalósulását. E kísérlet eredménye az 5×8 = 40 cserépnégyzetből alkotott síkkompozíció. Itt térbeli, három dimenziós formát ölt az elképzelése, a cseréplapok síkjából kiemelkedik, kimagasodik a vonalrajz. A mű elve hasonló, mint egynémely grafikai kompozíciójáé: a lapok cserélhetők, elforgathatók és ily módon kisszámú képelem segítségével nagy variabilitású mű alkotható.

Általános formátlanság közepette élünk. Nemcsak bevett egyetemes, nemzeti vagy közéleti formáink nincsenek, de az érintkezés, a kommunikáció szokásformáinak szétporladása mellett általában véve a művészi forma alaktalanná válásának, széttöredezésének a tanúi is vagyunk. Csodaszámba megy, ha valaki, mint legutóbb Szörtsey Gábor, egy adott pillanat adekvát formájára lel. De ugyanígy megemelhetjük imaginárius kalapunkat azok előtt is, akik a formátlanság kifejezését szilárd formák segítségével kísérlik meg.

Szíj Kamilla ritka következetességgel halad előre pályáján. Invenciózus rajzkészségével, spontánul fakadó képzőművészi ötletességével elégedetlenül úgy gondolja, hogy ki kell lépnie a „handzeichnung” intim világából ahhoz, hogy „objektív”, azaz általános mértékkel mérhető, egyetemest megcélzó műveket hozhasson létre. Ez az indítéka egyebek között a grafika monumentálissá növelésének is. Kitartást és erőt kívánunk a művésznő további munkájához.

Élet és Irodalom, 1996. február 23.